Üdvözletem. A nevem Ren Miller. Egy szállodalánc igazgatójának a fiaként nőttem fel.
Hol is kezdjem a történetet...

CHAPTER I

A gyermekkor

Szüleink épp a japánban található hotelünkben tartózkodtak, amikor világra jöttem.
Sokan kérdezik, hogy miért Ren a nevem... Nos, ezért. De pont jó helyen és névvel születtem, ugyanis, úgy gondolom illik hozzám. Na de folytassuk a történetet...
Haza kerültünk a családi házba, immáron Németországba, drága keresztapámékhoz.
Henryvel együtt töltöttük a gyerekkorunkat, bár ez nem tartott hosszú ideig,
mivel 11 éves korom körül engem visszavitt édesanyánk Japánba, máig tisztázatlan okok miatt,
s ott nevelkedtem a nagybácsimmal.

CHAPTER II

A felnőttéválás útja

Ott nagyon sok mindent megtanultam az életről és a szokásokról, s ahogy illik egy maffia család sarjától, én is belecsöppentem pár nem túl legális dologba. Találkoztam egy Yakuzához tartozó fiúval, akivel együtt töltöttük mindennapjainkat.
Természetesen berúgtunk annyiszor, amennyiszer lehetett. Ám ahogy egyre jobban folytam bele az életébe, úgy realizálódott bennem,
hogy hova is csöppentem. De ez akkoriban nem érdekelt, hiszen láttam a lehetőségeket,
illetve... ott volt egy lány. Ahogy megláttam, már akkor eldöntöttem hogy őt nekem teremtették,
s amikor megismertem rendesen, már biztosra tudtam. Emlékszek még, megkérdeztem a nevét, s
rám nézett kedvesen, majd azt felelte, hogy Yuriko.
Hasegawa barátom csak lökött egyett hátulról, hogy menjek közelebb hozzá, s ennek hatására meg is tettem.
Még aznap vettem Hasegawának egy liter Sake-t.
A lánynak hosszú fekete haja volt, hosszúkás fehér arca. Szinte már azt hittem hogy halott.
De nem volt az, nagyon is élt. S ez éltetett engem is tovább, hiszen nagyon hamar egymásé lettünk.
Ő volt az egyik vezetőjük lánya. Mondanom sem kell, hogy bizonyítani akartam...
Én, Hasegawa és Yuriko elmentünk közösen egy küldetésre, mivel nekem volt a legjobb
beszélőkém, Hasegawa tudott a legjobban verekedni, Yuriko pedig a tökéletes bérgyilkos volt.
Yuriko-nál mindig volt egy jellegzetes Katana, amit ezer közül is fel lehetett ismerni.
Hasegawán jellemzően egy napszemüveg volt, én pedig a kirívó szőke gyerek voltam.
Nagyjából 17 éves lehettem, amikor először elvittek erre a dologra.
De meg is bántam azt a napot, s életem végéig bánni is fogom...
Rosszul sült el. Egy csapda volt, s ez a csapda életreszóló sebet hagyott rajtam, és Hasegawa szívén.
Elkaptak minket, majd megfenyegettek Yuriko életével. Küzdöttünk ahogy tudtunk, de már tudtuk, hogy csak a halálba rohanunk.
Ekkor egy pillanatra megdermedt a levegő...
Mintha megállt volna az idő.
Sápadt arcal néztem végig, ahogy egy patkány elvágja Yuriko nyakát egy Tanto-val.
Belenéztem a szemébe, s csak egy könnyet láttam kicsordulni a szeméből, mert már hang nem
jött a torkán, amikor sikított volna a szerelme segítségéért. Nekem sem jött ki egy hang a torkomon.
Lesokkoltam, s eldöntöttem. Ha meghalunk ezen a napon, ezt a mocskos patkányt magammal viszem a sírba.
Odarohantam hozzá, ahogy felkeltem a sokkból, majd felvettem Yuriko katanáját, a 'Yomi'-t a földről, s átszúrtam a démon szívét. Vértől és sikolytól teli hangok a fülembe se jutottak, csak letérdeltem Yuriko mellé.
Megragadtam a kezét, majd örök álomba szenderült.
Ekkor megérkezett az erősítés, s kimentettek engem meg Hasegawát, de a lelkünk egy részét ott hagytuk azon a helyen.

Yomi

"A démon ölő"

Chapter III

Egy új kezdet, a sötétség mélyéről

Szomorúak voltunk, és elkeseredettek. Hasegawával nem találkoztam egy hónapig, de meglepetésemre betoppant az ajtón egyszer.
Elhúzódott az ajtó, s rémülettel teli arccal láttam meg, amikor azt mondta:
-REN-SAN, EL KELL TŰNNÜNK INNEN.
Sietve kérdeztem meg, hogy: Miért Hasegawa-san, mi történt?
-Rajtunkütöttek, siess!
Felkaptam magam mellől a bukszám, és Yuriko katanáját, majd futottunk Hasegawával.
A tagokkal egy cseresznyefa alatt találkoztunk, ahol kirántotta katanáját rám Hasegawa.
Nem kaptam levegőt a sokktól. Érces s mély hangján megszólalt a vezér:
-Ren-san... nem védted meg Yurikot, ahogy Hasegawa sem.
A büntetésed, halál. Hasegawának pedig az, hogy el kell viselnie élete végéig a szégyent,
hogy megölte két barátját.
Még mindig éreztem a kínt, amit Yurikot halála okozott, és az önpusztító fájdalmat, hogy nem tudtam megmenteni.
Megérdemlem a halált - gondoltam, s egy sóhaj után ki is mondtam e szavakat.
Becsuktam a szemem. Csak arra gondoltam hogy a másvilágon találkozhatok vele.
Ám ekkor egy halálhörgést hallatszódott tőlem jobbról. Kinyitottam a szemem, s az a látvány tárult elém, ahogy Hasegawa beleszúrja a katanáját a főnök gyomrába. Rámspriccelt a vér, ami lassan lecsöpögött az arcomról.
-Még nem jött el az időd Ren, HARCOLJ A CSALÁDODÉRT.
Hallottam egy hangot. Nem tudtam kié volt az, de nagyon ismerős volt.
Yurikot láttam, ahogy előttem áll és mondja. Hirtelen boldogsággal lett teli szívem, hogy a kedvesemet láthatom, de egy másodperc múlva már sehol sem volt.
Yuriko megengedte hogy éljek, ezért elfogadtam én is.
Kihúztam a katanát, majd lesúlytottam a tőlem balra álló emberre.

CHAPTER IV

Út a családhoz...

25 éves vagyok már. Hasegawa is itt ül mellettem, habár ő fiatalabb jóval, de sokkal gondterheltebb az arca.
Hasegawa azóta már nem az aki volt, s nem is kérhetem hogy az legyen. Ő az én barátom, s hűséges társam.
Azután a nap után... felszálltunk egy hajóra, majd elhagytuk az országot.
Felvettem a kapcsolatot a keresztapámmal, aki küldött értünk segítséget, s megengedte hogy a Hoteljánál dolgozzunk.
A hotel neve, Miller Hotel volt. Norvégiába tudta csak elintézni, hogy az incidens után ne kapjanak el minket.
Hasegawával ott dolgoztunk, mint tanácsadó és végrehajtó. Hasegawa 1 év múlva parancsokká lépett elő.
30 éves koromig ott maradtam, míg Hasegawa 24 lehetett.
Akkoriban az a Hotel volt a családom, és nagyon sajnálom az ottani embereket, hogy el kellett jönnöm, ugyanis....

Chapter V

A jelen..

Egyszercsak régóta nemlátott bátyám, aki ezidőben Németországban tartózkodhatott, átvette a család irányítását, majd megnyitotta San Fierro-ban a családunk hoteljét... Avagy a Miller Hotel-t.
Egy teljesen új lehetőséget ajánlott fel, hogy újra összehozzuk rég szétbomlott családunkat.
Kaptam egy hívást tőle, hogy hagyjam ott mindenem, s felépítjük a Miller családot újra. Az elejétől. A legerősebben.
Elfogadtam a kérését, miszerint legyek tanácsadó az ő keze alatt.
Hasegawa 'parancsnok' már nem jött velem, ugyanis még szolgálata volt.
Elindultam a repülőgéppel, majd átszáltam vonatra, s megérkeztem a vasútállomásra.
Nagyon új volt még minden. Nem ehhez voltam hozzászokta.
Henry már ott várt, aki ezidő alatt egy igazi férfi lett. Csak álltam és csodáltam.

Az új élet kezdete:
Hamar rájöttem, hogy az életem hogy fog ebben a városban kinézni.
Italozok Henryvel, néha-néha üzletelünk egyet, igazgatom a hotelben az embereket.
Ha csak ennyi lett volna, nem tartanánk itt, ahol most vagyunk...
Az első munkánkra a mai napig emlékszem... Én vezettem a furgont, bár még
azt sem tudtam, hogy merre kell menni a városban.
Elmentünk a dokkokhoz, majd Én, Henry, Gotthilf, Alan és Chars kipakoltunk egy szállítámnyt.
Már az első nap rájöttem, hogy Gotthilfet nem fogom szeretni.
Jöttek szép lassan az emberek, összeállt egy kisebb társaság.
A kapitány szerepét Alan Moretti töltötte be.
A Dark Weben található oldalunkra érkezett egy kérés, miszerint egy embert el kellett
tennünk láb alól. Meg is tettük. Soha életemben olyan borzalmas kínzást nem láttam,
mint amit Alan és Chars leművelt.
Teltek s múltak a napok, miközben észrevettem hogy Henry és Thomas "Herceg" Freeman
meglehetősen jó kapcsolatot ápolnak.
Sokat voltak nálunk, többször is együtt vacsoráztunk és iszogattunk. Itt még igazán békés volt az élet.
Megtörtént az első igazi közös vacsoránk, amin Herceg, felesége, Carolina, és még sokan részt vettek.
A munkák során fény derült John Frewer helyzetfelismerő képességére, ami folytán
elnyerte elismerésünket, s kapitánnyá választottuk.
Egy új szál kezdete, új emberekkel:
Ekkortájt jöhetett hozzánk Michael Oakswood. Éles vicceiről, és szúrkálódó maga-
tartásáról volt ő ismert, ami néhány embernek szemetszúrt.
Nagyjából ekkortályt érkezhetett meg Bob Wade, aki mindig is egy megbízható emberünk
volt, akármiről is legyen szó. Nagyon sok időt töltött Rennel.
Feltűnt többek közt Henry fia a volt feleségétől, Tommy R Miller.
Tommy egy kicsit furcsa figura, de igazán szerethető a buta vicceivel.
Néha meglehetősen indulatos tud lenni.
Bob utazása:
Sajnálatosan Bob el szerette volna hagyni a várost, amit nem hagyhattunk neki.
A halálra már fel volt készülve, ami Emilia házában meg is történt.
Ren a végsőkig habozott, hogy meg-e tegye, de ennek a dolognak meg kellett történnie,
hiszen senki nem veszélyeztetheti a család épségét. Nem hagyunk elmenni senkit.
A végső lövést Ren Miller adta le, ami azután még hónapokig furdalta őt.
A Cinthya szál:
Két furcsa nő jelentkezett egyszer csak a Miller Hotelbe.
Cinthya Steinhauser, és Amanda Hamond.
Henryvel igazán jó kapcsolatot ápolt mindkettő.
Amanda az üzleti szál miatt, Cinthya pedig egészen más szál miatt.
Viszont Cinthya hordozott magával egy titkot is...
Egyik éjszaka vacsora volt a Miller családnál, ahol ott voltak ők is, illetve
Fernandez. Henry már részegre itta magát, s Ren is enyhén ittas volt.
Henryt bevittük az ágyba... s Ren és ledőlt egy kicsit, amikor furcsa hangokra ébredt fel. Cinthya és Fernandez valami furcsa dologról beszélgettek. S azt mondták,
hogy kinnt folytatják tovább.
Ren felébresztette az alvó Henry-t, aki azt tanácsolta neki hogy vigyázzon rá.
Ren kiment 'cigarettázni' hogy körülnézzen kinnt, s rezzenéstelenül folytatták tovább
a beszélgetést, amin valami... időpontok... megidőhatárok.. jelentek meg... többek között hogy 1 perce van válaszolni, hogy akarja-e élni tovább a rendes életét, vagy dolgozik neki. Ekkor elhangzott egy furcsa mondat, amit megjegyzett Ren.
"Nekem már feleségem van, s boldogok vagyunk együtt" Valahogy így hangzott a mondat.
Tekintve hogy Ren fültanuja volt ezeknek, akaratlanul is belekerült az ügybe.
Ami miatt Cinthya megígértette vele másnap, sőt, megfenyegette hogy nem mondja el Henrynek.
Természetesen Ren nem egy ismeretlenben, hanem a családjában bízik, ezért elmondott
mindent Henrynek, hogy közösen tudjanak kalkulálni az elkövetkezendő időre.
Abban egyezett meg Henry és Ren, hogy egyelőre figyelik az eseményeket, hogy utána
dönteni tudjanak.
Henry kapott egy furcsa üzenetet Fernandeztől, amit a mai napig nem tud mire vélni.
Köztudottan nincsenek jó kapcsolatban.
Egy furcsa lány csatlakozott ekkortájt, akit úgy hívtak, hogy Emilia Clarck. Hamar kitűnt az előretörésével. Rennel nagyon sokat járkáltak
a városban, s keresték a lehetőségeket. Igazán jó kis páros voltak együtt.
Rövidesen kiderült, hogy Emilia igazán jó kiképző, s kapitány egyben.
Ren és Emilia között valami furcsa kezdett kialakulni.. nem szerelemnek mondható,
inkább csak baráti szeretetnek. Megtalálták egymásban valamit, ami miatt
ők lettek az új Bonnie és Clyde, amin sokat viccelődtek is.
Ren és Emilia nagyon sok küldetést is véghezvitt együtt, többek közt a bank feltérképezését.. közös szállításokat, megfigyeléseket, s sok egyebet.
Hasegawa szívében különleges helyet foglalt el Emilia. Minden áron meg akarta védeni.
Talán itt fordult át szerelembe Ren érzései, de...
A torony:
Volt egy furcsa lány, aki szerelmes volt Henrybe. Miután Henry elutasította őt,
le akart ugrani a hotel tornyából. Emilia és Henry természetesen megpróbálták, és sikerült is megakadályozni nekik. Kihívtuk lennt a rendvédelmi szerveket, illetve a mentőt. Ren kihúzott egy ilyenkor használatos lég-matracot.
--Két új embert ismertünk meg ekkor, akikről nem tudtuk, hogy történetünk fontos szereplői lesznek--
Ez a két ember Alfred volt, a mentős.. illetve Fernandez, a rendőr.
Ren tudta nélkül történt akkor valami Fernandez és Emilia között, ami később igazán meglepte őt.
Michael és Emilia nem jöttek ki túl jól, ami végül egy tragédiába torkollott.
Michael meg lett ölve azon a napon, s Ren komolyan elbizonytalanodott a sorsával kapcsolatban. A történet úgy kezdődött.. hogy Ren az autójával éppen a lakása felé indult, amikor (A ház másik felén lakó) Emilia előtt megpillantott egy rendőrautót.
Nem tudta mire vélni, gondolta hazamegy, lepakol, majd átmegy megkérdezni hogy mégis mi történt.
Ren rádiózott egyet. -Hazaértem. Emi.. láttam egy rendőrautót a házad előtt. Minden rendben van?
~A rádióra nem érkezett válasz~
Ezután Emilia felhívta telefonon Ren-t, hogy az ajtó előtt várja őt.
Ren azt gondolta, hogy elintézték az ügyet, s jött elmagyarázni, ám valami más fogadta őt..
Egy maszkos figura fogott pisztolyt Cinthya fejéhez, s mellettük Emilia állt.
Megfenyegettek. 4 mesterlövész figyelte az ajtómat, fegyver nélkül voltam. Patthelyzet.
Gyorsan a lényegre tértek, Michael Oakswooddal kapcsolatban kérdezősködött az ismeretlen maszkos férfi. Bátorkodtam indulatosan beszélni ellene, de okosan.
Michaelről egy teljesen átlagos személyleírást adtam le, amiből nem derül ki semmi.
Átkutatta a házamat, majd végül kisétáltunk. Elmondta, hogy az elejétől fogva nem is akarta bántani Cinthyát.
John Frewer, akkori első kapitányunk rádiózott nekem, hogy minden rendben van-e, de nem tudtam egyértelműen válaszolni, ezért megindult a házam felé.
A maszkos figura, mondott egy furcsa mondatot, egy kérdésemre, amit korábban is hallottam..
A mondat így hangzott: "Nekem már feleségem van, s boldogok vagyunk együtt"
Természetesen Ren nem hiába tanácsadó, az eszéért volt ott, ahol.
Rögtön tudta, hogy ki van a maszk alatt.
Fernandeznek valószínűleg jelentettek az emberei egyet az autóink közül, ezért elsietett. Ekkor megérkezett John Frewer egy m4-essel.
Emilia és Cinthya felé fordultam, majd csalódottan a szemükbe néztem, s kijelentettem..
"Csalódtam bennetek."
Ezután elhajtottunk kerülőúton a hotelhez John-nal, s értesítettem Henryt a történetről.
Természetesen meg lettem fenyegetve, hogy meghalok ha beszélek erről valakinek, de valójában.. így volt a helyes.
Nemsokkal később kaptunk egy jelentést, miszerint Michaelt megölték. Már nem tudtunk mit tenni az ügy ellen. Henry és Ren szíve teli volt haraggal a történtek miatt.
Hasegawa megérkezése:
Ren el akart tűnni egy kis időre, ezért értesítette régi barátját, Hasegawát, hogy helyettesítse egy rövid időre. Hasegawa meg is érkezett a hotelhez, majd megismerkedett Henryvel, aki felfogadta őt személyes testőrének. A mai napig a szolgálatát teljesíti.ellenintézkedések
Természetesen Emilia nem úszhatta meg ennyivel.. ám, nem akartuk őt megölni koránt sem. Indoka volt arra amit tett, viszont veszélybe sodorta Henry öccsét, s családon belül ölt engedély nélkül. Ez halállal járt volna, ha nem Emiliáról van szó.
Megtörtént az első véreskü Henry felé, amit Ren vezetett le.
Emilia felesküdött a Miller családra, s ezzel belépett a belső körbe.
Ez volt Emilia egyetlen esélye a túlélésre, de látszólag szívből tette, ugyanis azóta
is komoly eltökéltséggel, és becsülettel végzi munkáját.
Nagyon sokat tett a családért, ahogy mi is érte. Nemsokkal később megtartottuk Emilia
kapitánnyá avatását, s ezzel együtt egy ünnepi vacsorát, ahol az egész család részt vett.

Eközben sok minden történt, s Emilia igazi bűntársává vált Rennek. Ren már kezdett 'nem barátként' gondolni Emiliára, ám Emi másért epedezett, méghozzá Fernandezért.

Illetve... talán Henryért, hisz igen csúnyán elmentek berúgni Rennel, miután Henry elkezdett egy másik nővel foglalkozni, ami látszólag nagyon rosszul esett Emiliának... valószínűleg ekkor döntötte el hogy kit választ, viszont Ren úgy vette észre,hogy rajta agyal inkább, s miután kiderült hogy nem így van, elég szomorú lett.

Közben volt egy kisebb buli a Miller Hotelben, mivel bejelentette Henry fogadott öccse, hogy elveszi feleségül Carolinát.. igazán örömteljes pillanat volt ez a család számára, de valamit ott volt a háttérben, aminek Ren pontot akart tenni a végére.

Ami azt illeti, ez Fernandez volt. S két lehetősége volt Rennek ez ügyben.. de személyisége azt kívánta meg, hogy elősször kiteszi a kártyáit. Félrehívta a bulin Fernandezt, s kirakott mindent elé.

A dolog meglepő fordulatot vett, ugyanis Fernandez és Ren furcsa módon elég jóban lettek.

Ren sem gondolta volna, hogy ez lesz a dolog vége. De mivel ez szolgálta a család érdekét, illetve egy erős szövetségesben lelhetett Fernandezben, ezért élt a lehetőséggel, egészen haláláig. Ezzel biztosítva volt Fernandez felől a család, s Rennek ez számított a legtöbbet.

Közben Emilia és Fernandez között egyre jobban összefonódott a dolog, Ren egyre többet járt el velük a bizonyos 'Kurta kocsmába' Dillimoreba iszogatni.

Emilia ötlete:

Egyik nap beállított elém Emilia egy furcsa ötlettel, hogy csináljunk egy költöztető irodát.

Gondoltam, 'Miért is ne?'. Egy újabb befektetés, újabb pénz folyik be a dologból ha befut.

El is indultunk egy megfelelő irodát keresni, de ehelyett valami egészen mást találtunk.

Hihetetlen olcsón hozzájutottunk egy hotel jellegű hatalmas épülethez Los Santos szívében, szinte tökéletes helyen. El sem hittük az egészet.

Így hát.. megalapítottuk az 'Emi & Ren Motel'-t, ami számtalan dolognak adott helyet a városon belül, többek közt egy felejthetetlen boxmeccsnek Ryan és Hasegawa között.. egy csomó iszogatás, és nem utolsó sorban a közös emlékeknek, s az örömnek ami mindenki, de főleg Emi és Ren szívében örökké él.

Emila közben kihírdette esküvőjét Fernandezzel, ami sajnos nem teljesülhetett be...

Az esküvő előtt egy héttel sajnálatos módon meghalt Emilia rejtélyes bátyja, Alfred.

A 20 éves folyamatos dohányzás következtében elhunyt az időközben Ren barátjává vált Alfred Clark tüdőrákban. A kórházba a saját kezében vitte be a műtétre, s könnyek közt megígértette vele, hogy még együtt fognak inni, a műtét után, ami után Ren rögtön ment is volna érte, de...

Nemsokkal távozása után egy hívást kapott a főorvostól, miszerint nem tudták megmenteni sajnos Alfred életét. Ren ettől teljesen összetört, s szinte egész este a városban sétálgatott, az Alfreddel együtt töltött időre gondolva..

Amikor elősször komolyan elkezdek beszélgetni a toronyban cigarettázva, s megismerték egymást.. a különböző közösen végrehajtott munkák... az a sok marhulás. S most mindez eltűnt a semmibe. Ren szívén egy igazán sötét foltot hagyott Alf halála.

S a keservesből édessé fordult álom egy tragédiával ért véget...:

Alf temetése igazán gyönyörű volt a maga nemében.. megérdemelte az öreg legény.

Ám valaki más is feltűnt azon a temetésen, akiről eddig nem igazán hallhattunk.. ezt a valakit úgy hívták hogy Laura Schneider, Alf korábbi barátnője, cinkosa, vagy már a franc tudja... Magát egy kislányos tulajdonságokkal bemutató lányról volt szó, aki Emit kifejezetten szerette, hisz hozzá is költözött, amíg szobát nem kapott az Emi & Ren Hotelben. Az 'Ügynöktől', azaz Bobtól kifejezetten félt. Viszont... mint tudjuk, minden pengének két éle van, s Laura sem az a sírós kislány volt, akinek mutatta magát, amire elősször Ren jött rá... nem véletlen. Ren szeme elől nem sok ember bújhatott el. Mint kiderült, Laura egy kém volt, akit Alf tanított ki, legalábbis ezt mondta.

Megpróbálta Ren-t elcsábítani számtalan alkalommal, aminek Ren ellen is állt jódarabig, hisz bűntudatot érzett, amiért Laurával ilyen kapcsolatba került.  Ám Ren is férfiból volt, s beadta a derekát Laurának. Igazán tetszett neki a kettős személyisége, a titokzatossága, s nem mellesleg a teste. A dolog vége az lett, hogy Ren összejött Laurával ami hatására azt hitte, hogy végre kilépett életének sötét fázisából, ám mint tudjuk, ilyen csak a mesékben van...

Egy napon büszke mosollyal a szobájába sétált, a régi szekrényhez, amin csak egy kép állt fakeretben. Pár kopott ember volt rajta.. egy japán lány, egy szőke európai srác, és egy örömteljes japán fickó. Ezek az emberek Yuriko, Ren és Hasegawa voltak még együtt. Ren úgy gondolta, hogy végre eljött a pillanat, hogy elfelejtse a múltat, s csak a jövő felé koncentráljon. Egy lágy mozdulattal, szeretetteljes mosollyal az arcán lehajtotta a képet, majd megindult Laura felé.

Ren teljesen bele volt bolondulva Laurába, de a kapcsolatuk nem volt felhőtlen Laura folyamatos drámázása miatt, ami miatt kezdett az egész Toxikussá átfordulni Ren számára, amitől kezdett egyre jobban kétségbe esni. Épp bátyjával, Henryvel beszélgetett a tetőn a dologról, amikor érkezett a hívás, hogy menjen le, mert találkozni akar vele Laura.

Henry még csak nem is sejtette, hogy az az utolsó vállveregetés volt, amit adhatott Rennek, s a nap, amikor beszélhetett szeretett öccsével...

Amikor Ren leért a szobájába, s meglátta szeretett Lauráját, nem azt kapta, amire számított. Laura közölte vele, hogy szereti őt, de mást már jobban szeret.

Ren teljesen lefagyott. Lelke összetört egy szempillantás alatt, hogy Laura száját elhagyták-e kínzó szavak, s nagyjából fél perc múlva megszólalt üveges szemmel, a padló felé nézve.

"Most menj el... kérlek"

Már tudta hogy mit fog tenni, hisz agyát csak egyetlen gondolat borította el. Méghozzá az, hogy a végleg összetört szívét e világ már nem képes újra összerakni, ezért.. ezért inkább itthagyja, hogy a másik világon találkozzon azzal a személlyel, aki ha rövid időre is, de megadta neki az igazi boldogságot. Csak az járt a fejében, hogy végre nyugodtságra leljen, és elfelejthessen mindent erről a sötét világról, aminek részese lehetett, s hogy kitörölje emlékezetéből az összes percet, amit egy hamis ígéret miatt édes jövőnek hitt. Rennek csak egy lehetősége maradt evilágon...

A halál.

A kanapé felé sétálva megragadta a régi képet, majd leült, s a képre tekintve elkezdte símogatni szeretett kedvese, és barátja képét. Feje zúgott a gondolatok sokaságától, de szíve már össze volt törve, lelke pedig megtört. Elővett egy kis jegyzetfüzetet, amit mindig magánál tartott, majd letépett egy lapot róla, s elkezdte írni...

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Hasegawa... örök barátom. Sajnálom hogy ezt így kell megtudnod, de már nem bírom el a sötétséget, amit magammal hordozok. A Yomi örököse hivatalosan is te vagy.

Yuriko... Mit is mondhatnék neked, hisz mindjárt találkozunk...

Bob... Sajnálom hogy így kellett elmenned, megérdemelném miattad hogy a pokolra kerüljek

Tommy... Ha felnőssz, értsd meg, s vezesd a családunkat úgy, ahogy apád.

Ray... Rád mindig lehetett számítani. Köszönöm neked.

John... Akiről elősször eszembejutott, hogy kapitány lesz, az te voltál..

Borisz... Köszönöm a sok marhulást veled.

Emilia... az én bűntársam voltál, s megmutattad hogyan is kell kicsit jól éreznem magam

Alfred... alig pár nap telt el, s milyen soknak is tűnt ez. Remélem oda kerülök ahova te, s majd együtt dohányozhatunk.

S végül.. Bátyám.... Henry.

Ne haragudj meg hogy itt hagytalak.

Az életben a tanácsadók hozzák sokszor a legrosszabb döntéseket...

Reménykedek benne, hogy a jót hoztam.

Neveld fel Tommyt, és tedd meg a családfővé, úgy, ahogy azt öregapánk elrendelte.

Vigyázz Hasegawára és a többiekre.

Az ég áldjon.

"A család, s az üzlet szent"

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ren nem tett emltést a levélben Lauráról, hisz a sok miatt szinte el is felejtette őt.

Ezután Ren kivette a Coltját az öltönye alatt lévő fegyvertáskából, s a nyakához tette, a csövét a feje felé irányítva. Egy lágy mosollyal az arcán még mondott egy utolsó szót, majd végleg véget vetett a szenvedésének, s fejbelőtte magát a kanapén ülve.

Az ereklyeként őrzött kép maga mellé hullott alá, beterítve a papír s a kép egy részét vérrel, ahogy a mögötte lévő falat is.

így ért hát véget Ren szomorú élete, aki abba pusztult el, hogy a boldogságot hajszolta maga, és mások számára...

Ren Miller, a tanácsadó, 1987-2017, 30 évesen hunyt el öngyilkosság által.

Másnap:

Még este megérkezett Hasegawa a hotelben, s ivott egyet Henryvel. Kérdezte, hogy merre van barátja, de Henry nem igazán tudta. Gondolta, épp Laurával van. Beszélgettek egy jót, ittak párat Ren dugiborából, majd nyugovóra tértek. Semelyikük sem gondolta volna, hogy mi várja őket másnap.

Másnap délután kezdtek aggódni, hogy Ren nem válaszol semmire, s a szobája ajtaja is be van zárva, ezért Henry, Hasegawa, Emilia és Tommy az ajtaja előtt álltak, s kiabáltak, dörömböltek, míg Hasegawa berúgta az ajtót, s bement a család.

Amit a kanapén láttak, egy életre pecsétet tett a szívükre, ahogy meglátták Rent, átlőtt fejjel a kanapéra dőlve, egy furcsa, megelégült mosollyal az arcán. Henry, Hasegawa, Emilia és Tommy térdre ereszkedtek, s csak zokogni tudtak. Nem hittek a szemüknek, nem tudták elfogadni hogy mi történt szeretett barátjukkal, családtagjukkal. Hasegawa csak a földet ütötte, míg Emilia összekuporogva zokogott, talán úgy, hogy egész Los Santos hallhatta. Tommy nem akart hinni a szemének, ezért csak sétálgatott a folyosón összetörve, Henry pedig öccsét bámulta könnyes szemmel, amikor észrevett valamit. Egy levelet, amit helyben fel is olvasott zokogva, s amit azóta is szívénél tart, s soha el nem ereszti azt a könnyekkel, s vérrel áztatott papírt, ami utolsó emléke öccsétől. Hasegawa a közös képüket nézegette, amin Yuriko és Ren arca már meglehetősen kopott volt, s csak az övé maradt ép.

Hasegawa megfogadta, hogy aki a Miller család ellen vét bármilyen formában, azt a Yomival fogja saját kezüleg kivégezni.. s itt kezdődött el igazán Hasegawa története a Miller családban.

Életem egyik legszomorúbb, s talán legrosszabb döntése volt Ren életét elvenni, de így volt helyes. Rennek ez volt a végső csapás, s hogy hű maradjak a karakteremhez, meg kellett ezt tennem vele.

Ren a Die Rote Hand egyik legmeghatározóbb karakterei közé tartozott, aminek a mai napig érezzük a visszahatásait.

Ez a karakter szerettette meg velem az RP világát, s a legnehezebb döntéseim közé tartozott megválni tőle. Amikor azonosultam vele, szintén átéreztem a fájdalmát, ezért is tudtam, hogy mit kell vele tennem mindig. Ren egy olyan 'Én' volt, akin nem voltak megkötések, aki valójában én lennék ha nem ebben a világban élnék, ezért szinte olyan volt, mintha magamat öltem volna meg egy részben. Köszönöm mindenkinek aki hozzájárult a történetéhez, s egy jótanács: ne vegyétek semmibe a karaktereteket, védjétek minden áron az életét, hisz egy részben ti vagytok. Köszönöm hogy elolvastad a történetetem.

-Egri László